Versíró verseny eredményhirdetés!

„Verseket nem azért írunk és olvasunk, mert menő. Azért írunk és olvasunk verseket, mert valamennyien az emberi fajhoz tartozunk, az emberi faj pedig tele van szenvedéllyel. Az orvostudomány, a jog, a közgazdaság... ezek mind nemes dolgok, kellenek a lét fenntartáshoz, de a költészet, a szépség, a romantika, a szerelem: ezek azok, amikért érdemes élni.”(Holt költők társasága c. film)

A 2020-as DSZC-s versíró pályázatra 46 darab vers érkezett be 9 tagintézményből!

A döntés nem volt könnyű, sok jó vers érkezett be március 20-ig a költőverseny pályázatára. A 3 tagú zsűri 1-15 pontig értékelte a pályaműveket.

 Íme, az eredmény:

  1. helyezett: Lisztes Szabolcs (Mechwart) Garázsmenet című verse 39 ponttal
  2. helyezett: Csuka Anett (Bethlen) Túlbecsülés című verse 38 ponttal
  3. helyezettek: Lisztes István (Mechwart) Húzódás és Tani Zoltán (Vegyipari) /Lélektelen/ című versei 37 ponttal

 

Különdíjasok:

Tolvaj Bence (Mechwart) Marcangolás című verse

Magyar Dániel (Beregszászi) Tinta című verse

Megérdemlik a felsorolást az alábbi versek is, mert a legjobbak között voltak.

Nagy Rudolf (Vegyipari): Levél József Attilához

Paluska Boglárka (Bethlen): Csak hallgasd 

Czirják Krisztián (Beregszászi): Vedd el

Boros Brigitta (Bethlen): Nyugalom

Gál Richárd (Péchy): Őszintén

Kékesi Karolina: Idegen

Gellén Csaba (Mechwart): Entrópia

 

Szívből gratulálunk az alkotóknak!

 

A nyertes művek:

Lisztes Szabolcs:Garázsmenet

Üres a busz, némán suhan
A sötét éjszakában
A lámpák se égnek itt bent,
Bár kint tart még az ünnep.
Ugye, Dionysos?

E környék ismerős nekem,
Lassan megnyugszik testem
Órámra pillantok, megállt,
Pedig éjfél lenne már.
Hallod-e csont, a csöndet?

Fejemben feneketlen űr,
Káosz benne jót nem tűr,
Csak ez a gondolat kering,
Szüntelen csakis ez ring:
Hazaérek-e valaha?

 

Csuka Anett

                                                           túlbecsülés

szerettelek mikor más nem tartott téged egybe

s még mindig itt vagyok

„minden mosolyod, mozdulatod szavad őrzöm,

mint hulló tárgyakat a föld”

istenítelek, voltaképpen függőddé váltam,

én pedig ugyanaz a szakadt kabát

vagyok a szekrényed alján, melyet

mindig is szégyelltél hordani.

túlbecsülés; ez az én bűnöm.

Lisztes István: Húzódás

Örökbe fogadom önmagam.

Ide húzok a legközelebb,

könnyek nélkül

Tudom mondani; már nem

szeretlek.

Könnyezve másnak

ugyanezt.

A nap kigyulladt vonata elrobogott 

Egykedvü küszöböm előtt.

Reverzibilis tandem.

A fény gyermek,

kupából kortyolt fehér.

Tani Zoltán

Lélektelen

Lélek verem

Ül előttem 

Élettelen.

Éles elme

Értelmetlen

Képe

Ébredt bennem

Légy ostoba!

Avagy 

Ostoba légy,

Zümmögő lét?

Házilégy?

Ösztönlégy?

Vagy a fura

Legyek ura?

Ízeltlábú,

Csorgó nyálú,

Mímelt mámor?

Tűnő kámfor?

Nem értem!

Hol szüntelen télben

Tavasz kövében

A belső gyerek

Vet gyökeret.

 

Kérdésed van? Keress minket bizalommal!     felveszem a kapcsolatot