Bethlen Gábor könyvtára

„Bethlen tisztában volt azzal, hogy akár a kollégiumban, akár az állami életben csak egymást megbecsülő, közös munkával lehet eredményeket elérni, ifjúságot, jövőt nevelni. Ez az elgondolása a késői humanizmus szellemében fakadt, amelyet Bethlen egész uralkodásában érvényesített.”  

Bethlen Gábor (1580-1629) fejedelem könyvszeretetéről fiatal korától fogva maradtak adatok. Könyveit már 1620 előtt fényűzően köttette be és címeres supra-librosszal díszíttette. Könyvtárát tehát Háportoni Forró Pál 1619-ben jogosan hasonlította Mátyás király Corvinájához. Arról is tudunk, hogy Bethlen a gyulafehérvári iskola munkáját 1622, tehát az akadémiai rangra emelés előtt is támogatta könyvek vásárlásával. Pl. 1620 őszén az egyik gyulafehérvári iskolamestert ötödmagával és hat lóval küldte a Kolozsvárra érkezett könyvekért. 1622 nyarán pedig három "mester" két szekéren tíz ökörrel szállíttatta Gyulafehérvárra a nikolsburgi béke után győztesen hazatérő fejedelemtől Kolozsváron visszahagyott nagy tömeg könyvet. Bethlen művelődéspolitikája arra irányult, hogy az olyan tanult emberelt számát növelje Erdélyben, "kik hazánknak sok fő dolgaiban hasznosan szolgálnak". Ezt a célját a Collegium Academicum megalapításával és a könyvek elszaporítása útján remélte elérni. A magasabb fokú, igényes és korszerű iskolázás, valamint az ehhez nélkülözhetetlen könyvtár a fejedelem felfogása szerint egymástól elválaszthatatlan, egymást megkövetelő feltételei a haladásnak. A régi fehérvári skóla kiépítésének és a németországi protestáns főiskolák színvonalára való emelésének egyik alapvető követelménye volt a megfelelő könyvtár egyidejű létesítése. A korabeli Erdélyben azonban máról holnapra nem lehetett könyvtárat elővarázsolni. A fejedelem tehát saját könyvtára megnyitásával hárította el az akadályt, ezzel is kifejezésre juttatva, hogy a Collegium Academicum felvirágoztatását legszemélyesebb ügyének tekinti.

1622-től fogva tehát a fejedelmi könyvtár egyben a gyulafehérvári Collegium Academicum könyvtárául is szolgált. Bethlen azonban, mint vérbeli könyvbarát, gyűjteménye gyarapítását, a kezeléséről való gondoskodást továbbra is kizárólagosan magának tartotta fenn, s ezzel annak fejedelmi jellegét változatlanul hangsúlyozta. Ez akadályozta meg a kutatókat abban, hogy felismerjék a gyulafehérvári könyvtár kettős: fejedelmi és kollégiumi jellegét. Mindenesetre feltűnő, hogy az iskola szervezetét és életét apró részletekig szabályozó legrégibb törvényekben egyetlen szó sem esik könyvtárról vagy könyvtárosról. Ennek csak az lehet a magyarázata, hogy ezek a kérdések nem tartoztak a Collegium Academicum hatáskörébe és rendezésükre szükség sem volt, minthogy az új iskola a már működő fejedelmi könyvtárat használta. A Collegium Academicum első évtizedeiben külön könyvtárocskája csupán a tanuló ifjúság közösségének, az ún. coetus-nak lehetett. Ez azonban, a diákok számára legszükségesebb tankönyvek agyonolvasott példányain kívül, legfeljebb a fehérvári régi skóla könyveiből örökölhetett valamennyit. A kollégium és a fejedelmi könyvtár sorsának egybekapcsolása 1622 után persze azzal a természetes következménnyel járt, hogy a gyűjtemény gyarapításában ettől fogva az iskola szükségletei voltak döntőek. Bethlen Gábor nagy áldozatokkal létesített személyi könyvtárgyűjteménye így az ország első iskolájának való szolgálat formájában nyerte el hozzá méltó szerepkörét Erdély művelődési életében.

A fejedelmi és a kollégiumi könyvtár azonosságának gondolata nagyon óvatos megfogalmazásban már az eddigi irodalomban is felbukkant, de nem került kifejtésre és bizonyításra, minthogy látszólag ellenkezett a legfontosabbnak vélt forrás, Szalárdi János Siralmas magyar krónikája elbeszélésével. Egyébként is a késői utódok el sem tudták képzelni, hogy a bőkezű fejedelem ne létesített volna külön könyvtárat kedvenc intézménye számára. A továbbhaladás első feltétele tehát Szalárdi jólértesültségének ellenőrzése az egykorú okleveles forrásokkal való szembesítés formájában.

Szalárdi 1662-ben írt krónikájának sokat idézett és sok zavart okozott helye így hangzik: "Bibliothecat különb különb tudományokhoz tartozó, gyönyörűséges, jó könyvekkel rakottat, olyat szerzett vala ugyanazon collegium szükségére, amelynek is megszerzése sok ezer tallérokban kerülhetett. Melynek gondviselése, erős hit alatt, egyik ott való káptalan hűségére bízatván regestrum szerint, amikor minémű könyveket a mesterek kikívánnak vala, kiadnák és azokat ismét az ő idejében beszednék szorgalmatosan, minden kár nélkül, melyre a bibliothecariusnak ugyan fizetése is jár vala; sőt azt is megkísértette vala a Portán, hogy a Mátyás király híres-neves bibliothecaját Budáról kiszerezhette volna, arra nagy summát is ígérvén, de a babonás nemzettől nem obtineálhatta, meg nem nyerhette volt."

Szalárdinak azt az állítását, hogy a fejedelem a kollégium számára, nagy költségekkel, külön könyvtárat létesített, közvetlen adatokkal, egyelőre, nem cáfolhatjuk meg. Mégis kétségbe kell vonnunk jólértesültségét azon az alapon, hogy mit mond a kollégiumi könyvtár kezeléséről. A Szalárditól fentebb emlegetett könyvtárosra vonatkozó adatok ugyanis minden kétséget kizáróan tanúsítják, hogy a "mesterek", azaz a tanárok, ezeket a "collegium szükségére" beszerzett műveket a fejedelmi könyvtárból kapták kézhez. Barsi Mihály könyvtárosról ugyanis az egykorú díjlevelek világosan megmondják, hogy feladata a fejedelmi könyvtár "gongyaviselése". A gondosan lajstromozott fejedelmi gyűjtemény méreteire és e munkakör értékelésére következtethetünk Barsi 1628. szeptember 16-án megállapított fizetése nagyságából. 100 Ft készpénz fizetése fele volt ugyan annak, amit Bojthi Veres Gáspár udvari historikus kapott, de megegyezett a főiskola belföldi "mester"-einek javadalmazásával. Ezenkívül kapott még 10 rőf fajlandis posztót, három hordó bort, 32 köböl búzát, makkon hizlalt két disznót, 12 bárányt és 12 öl tűzifát. Bethlen tehát jól megfizetett külön tisztviselőt tartott könyvei kezelésére. A "mellékállásos" megoldás teljességgel összeegyeztethetetlen a fejedelemnek a könyvtárával kapcsolatos elképzeléseivel. Ismeretes, hogy Bethlen maga is Mátyás király budai könyvtára méltó folytatásának szánta gyűjteményét. Szalárdi tehát nem ismerte, de közvetlenül nem is ismerhette a gyulafehérvári könyvtár Bethlen alatti kezelését és helyzetét. Ő csak 1634-ben került I. Rákóczi György (1593-1648) udvarába, és krónikájában azt a helyzetet írta le, amelyet saját szolgálata idején talált. Erről tanúskodik elbeszélésében a könyvtárosság és a hiteleshelyi levéltárosság összekapcsolása, minthogy ez bizonyíthatóan csak I. Rákóczi György alatt következett be.

Forrás:
https://mek.oszk.hu/03200/03250/html/vita12.htm

ttps://mek.oszk.hu/03200/03227/html/jako24.htm

Kérdésed van? Keress minket bizalommal!     felveszem a kapcsolatot